ebben egészen biztos voltam már 8 évesen
még ma is emlékszem az érzésre... ahogy kezd hatni a rábeszélésem...és lelassít előttem az iskola lécsőjén felfelé..
a torkom a szívemben dobog, de nem szabad megéreznie, hogy ennyire akarom látni...nem azt nem.
inkább azt mondom nem feltünően nyeldekelve
sosem gondoltam, hogy ennyire bátor vagy..
megfordul
és tényleg, mintha maga sem gondolta volna eddig
a nadrágjához nyúl, letolja..
azt hittem valami rémisztően gusztustalant fogok látni, amitől majd hónapokig dadogok..
ehelyett ott volt...az
a domb a két láb közé bújó völggyel
ennyi..
de akkor... miért gyengül el a lábam?
és miért érzem, hogy ez a legszebb amit valaha láttam?
és mi csiklandozza a hátam..?
és a nadrágom..?
ott volt...a titok
amit máig sem sikerült megfejtenem..
tehát g.csilla első helyezett
a 2. még nem dőlt el..
2009-11-17 22:44:05
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.