mikor még fiuméban tengerészeink állomásoztak és várták csatahajónk kifutási parancsát...marhára unatkoztak
iszogattak, kártyázgattak, iszogattak
társasági életet éltek....bordélyokban.
egy ilyen bordélyba lépett be Ferenc aki fiatal kora ellenére altengernagy volt. megfogadta, hogy nem jön el ide soha, de most a postára menet mégis erre vitte az útja és hát benézett. vesztére...
mert az első pillanatban meglátta azt a feketét ott a lépcsőn.....egy csipkés nemistudta hogyhívják volt rajta, ami úgy a derékra szorul és felül meg szinte kibuggyan a ...minden. a felesége nem hordott ilyesmiket..
Ferenc nézte a nőt, a nő nézte őt, meg a vállapját
Aztán jobbra fordult...az ártábla felé. ott volt rendjén, negyedórától egy egész napig, külön matrózoknak és a tiszteknek 4x annyiért! De ez arcátlanság!
Visszanézett...a fekete addigra mellette állt.
Átfutott az agyán, hogy esetleg visszajöhetne egyszerű matróz ruhában...de hamar el is hessegette ezt a gondolatot.
Csak nem fogja másnak kiadni magát? egy tiszt!? egy úr?!
Kihúzta magát szinte összecsapva a sarkait, egyik kezével átölelte a nő vékony derekát a másikkal pedig, észrevétlenül a zsebében kibontotta a borítékot és kivette belőle a pénzt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.