2010 szeptember 22, 00:10
ahogy a rakpartokon a naplementében araszolnak haza az autók
és szégyelltem magam kicsit
de csak egy kicsit
aztán ittam egy kortyot a boromból és az is elmúlt...
élveztem ahogy a motor leadja a zabolátlan erejét a víznek
ahogy a nagy test egy árkot hasít bele,
de bármekkora is ez az erő... pár perc múlva eltűnik a nyom
a dolgok talán a múlandóságtól szépek
ha minden örök lenne,
semmi sem számítana...
de bölcs lettem...valami volt ebben a borban
és világbéke
és egyszer élünk
és csókolózzunk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.