mindenki csak törpének hívja,
egyrészt tényleg kicsi, másrészt mert az arca és alkata is olyan, és ha mindehhez felveszi a kötött bojtos sapkáját, azt már tuti direkt csinálja..
kedvelem, pedig igen ritkán ismer meg, amikor épp tiszta pillanatában van.
itt rekedt ő, egy lehetetlen düledező házban egy eladhatatlanul szűk telken ahol épp csak befér az a több tonnányi ócskavas, és tüzifának összedarabolt szekrény...
néha ebből a halomból előhajt egy egészen felismerhető formájú ősrégi oldalkocsis motorral. fütsől és bömböl, de megy..
aztán órákkal később megjelenik telepakolt oldallal, ahol láttam már, kiskomódot, lobogó rojtú állólámpát, és szinültig visszaváltandó üvegeket..
merthát, törpe rendszeres nagyivó
néha csak dölöngél, a járdaszélén ahol valami láthatatlan madzag mindig visszahúzza
máskor káromkodik magában..
ha pedig elkezd kijózanodni, szó nélkül megáll valaki háza előtt és addig szedegeti a gyomot míg ki nem szólsz...köszi, egy sörrel.
pár napja, a könyvtár előtt jöttem el, ahol imidzsváltás miatt a gyerek részből a bejárat előtt lévő nagy vízfejű plüss mesefigurát kirakták a kuka mellé, így volt kb akkora mint én.. szürreális ahogy ott ült szomorúan lapostányérnyi szemeivel és mélázott a jövőn..
de azt nyilván nem sejthette
hogy törpe is arrafelé megy haza, és hatalmas szívével megmenti az ormótlan állatot. a hátára kapta, két karját előre húzta a nyakába kicsit előrahajolt és elkezdte hazacipelni..
a plüss egészen hálásnak tűnt, lelkesen kapaszkodott és nyilván azt sem bánta, hogy térdtől lefelé a járdán húzta új gazdája, nagyon imbolyogva, de legalább beszélt hozzá...igaz a szavak nagyrésze nem volt ismerős a könytárból....
hálából fejét gazdája fejére hajtotta, aki ezzel plussz feladatot kapott,
fején egyensúlyozni egy óriási másik fejet...
de törpének ez az érzés már nyilván ismerős volt korábbról, mert amikor az előrelógó plussz fej zavarta a látásban, lendülettel hátradobta az övét...így repült mind a kettő...aztán fél perc, újra megvolt a horizont..mehet tovább.
ekkor sétáltam el mellette. esélyem sem volt belépni a világába így csak figyeltem csendben...és kezdtem hallani amit beszél..
-.....afassszombaaa...maciii....
fejdobás
-....na ha ez sem tetszik neki....nem veszem feleségül...
kivételesen remélem, hogy nem alszom át a lánykérés reggelét és hétkor kipattan majd a szemem az irdatlan hangra ahogy szokott, mikor erre kanyarodnak a motorral kiöltözve, jobbján a visszautasíthatalan állattal..
[link https://www.youtube.com/watch?v=633dtabfbsM vagy?]
2009-12-07 10:25:26
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.