2010 szeptember 14, 10:08

van némi nosztalgiám a gyerekkoromra, aminek legfontosabb részletei a nyarak voltak.
utolsó tanítási nap, irány a balaton...és az első előtt egyel, haza.
bár anyám sokszor fevetette, hogy menjek kicsit hamarabb fel a nagyitól...és akkor kiválaszthatnám a füzeteim borítóit, és nem lenne annyira égő mint a múltkori kis virágos...
ezen egy pillanatra mindig elgondolkodtam, de nem sikerült több izgalmat kiváltania belőlem....
pedig, aztán próbált fiúsat választani, amit valahogy megint nem éreztem elég macsónak....6.ban...azt a.... pöttyöslabdásat...
rá egy évre kénytelen voltam a szabályokat lefektetni
-egyszínű, sötét..ok?
anyám kicsit elkedvetlenedett mert korlátoztam a kreativitását, de muszáj volt az imidzsem érdekében...mármint, hogy  végre legyen.
elképzeltem ahogy majd egy frappáns mozdulattal kipakolom a sötét cuccaim a padra, markánsan kijelentve ezzel, végzetes korszakba értem...lányok nincs menekvés.

de baszki .... a lilára nem gondoltam!
anyám kedvenc színe lett abban az évben, és ami a legnagyobb gáz..
hogy köpenyt is vett..
-de miért nem tetszik? ez kék...!
-kék, de lilás!!!... és különben is mi ez a maci itt a felső zsebén?
-én varrtam rá, volt ott egy virág, tudtam, hogy nem szereted...
-anyuuu!!
-neked semmi sem jó!

hátnem