Hajtottam fel az erdőben a hegyre, és még feljebb és feljebb
Aztán egy kapu kinyílt és az utat kanyargósan folytattam felfelé, a
kavicsok sercentek a kerekek alól. És lassan feltűnt egy régi álmom,
emlékszem rá grafit korából...csak néhány laza rajz volt arról, hogy
mi lenne ha 200 évvel ezelőtt élnék...
Sütött a nap kristálytiszta idő és metszően életdús levegő...de
éreztem, mögöttem az erdőben már vár az álomköd, hogy lejjebb
jöhessen és újra visszafoglalja a belőle kihasított részt és
eltakarja a szemérmetlenül gyönyörű kilátást a Dunára..Felmarkoltam
a csomagtartóból a vörösszőlőleveket, hogy megnézzük mennyi
boldogság van a palackokba zárva... felsétáltam a lépcsőn és
megemeltem a súlyos kopogtatót..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.