nyáron pedig mikor jött, lerohantunk egy utolsót fürdeni és beleugrani a hullámokba
kihűtött minket a szél, a vizet forrónak éreztük
de ahogy nőttem egyre kevésbé lettem rohanós
ma is
a vihar volt a gyorsabb...kint medencében.. bámultam a hegyek fölött kavargó szürkés színeket..láttam a fákon messze, hogy ott már sűvít de nem mentem be
állig süllyedtem és vártam a folytatást
a hajamat szaggatta két perc múlva, a víz porzott..és éreztem újra
kiemelkedtem széttárt karral...és vissza a víz alá mint gyerekkoromban
épp olyan forró volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.