Pötyi néni nyolcvanévesen is hitt.
éldegélt budai negyedik emeleti lakásában, legjobb barátjával, egy papagájjal.
a papagájt annyira szerette, hogy naponta kitette az ablakba levegőzni és mikor egyszer látta elvágyik, kinyitotta a kalitkát..
és várta hogy visszajöjjön
a kis hullámos vissza is jött...de mindig egy kicsit tovább maradt
aztán egyszer nem
Pötyi néni sírt egész este, és másnap is... várta...aztán elrakta a kalitkát
azt gondolta soha többet nem akarja érezni, hogy elveszíti a kedvencét
de negyednap..venni kellett neki egy újat...akit lassan annyira megszeretett, hogy megint elengedte őt...és így ment ez soksok papagájon át..
azt mondta, néha szokta álmodni, hogy a kis papagájai együtt vannak valahol és boldogok
egyszer lefelé araszoltam a gellérthegyen és egy papagájpár ült egy ágon
a néni ekkor már nem élt...de rá gondoltam
és a irígylésreméltóan felemelő érzésre mikor kinyitja a kalitkaajtót
ahhoz nagyon kell szeretni
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.