És mégis
Az önkifejezésem egy eszköze lett, a többi más mellett…
Most itt vagyok..egy út végén.
Volt egy könyv amit nagyon szerettem, kicsit talán banális a címe
A zen és a motorkerékpár ápolás művészete (zseniális:)… ez olyan road book már ha van ilyen.
Szóval, a főhösünk halad valami felé és mint lenni szokott az odavezető út tanulságosabb lesz mint maga cél. ma már nem csodálkozom azon, hogy
az utazásaim, nem a kikapcsolódásról szólnak..hanem a más érzékeim bekapcsolásáról…
az elmúlt hetet nem tudom összefoglalni, pedig már háromszor akartam okosat írni, de kitöröltem..
ilyen vagyok életben is
ha valaki nekem szegez egy mélylelki kérdést, biztos elterelem a szót, egy másik kérdéssel vagy egy viccel..
hm..
najó, péntek éjjel egy buliban voltam...egy perzsa szőnyegkereskedővel beszélgettem arról, hogy mit jelent egy olyan szőnyegen taposni amibe valaki egymillió csomót kötött...
utána kongáztam hajnalig,...de ez is csak egy menekülés volt
hogy ne kelljen beszélgetnem tovább, és táncolni sem (és nem ittam egy kortyot sem)
ma pedig a don giovannit láttam...élőben (ez egy külön bejegyzés lesz ha kihevertem:)
ezzel le is zárom a hetem elmesélését...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.