a szemembe süt a nap..
ezt olyan előre feloldozásként írom, hogy igazából nem is látom mit írok..sőt
szeretem az órákat
annak ellenére is, hogy nagyon ritkán tudom magam tartani megbeszélt időpontokhoz...
irígykedve nézem ahogy a másodpercmutató sosem felejt el a következő helyére ugrani
a cég indulásakor ha egy nagy munkát befejeztünk, mindig vettem magamnak egyet.
aztán rájöttem, hogy ez gondolati összefüggés nemsokat emel az értékén a szememben... később már csak akkor vettem ha valamelyik megtetszett (ritka) .
végignézve ezek mind hasonlítanak egymáshoz, olyanok amilyennek én gondolom magam, és mégis ezek között kevés van amiket szeretek.
viszont amiket ajándékba kaptam, nem vettem volna magamnak, azokat tudom igazán szeretni...
ó...mégis lett tanulság?:
az ajándékba kapott órákat tudom a legjobban becsülni
meglephetne most valaki párórával
:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.