kérdezte a kapitány.
testes sármos 40es, kedves mosollyal hibátlan fehér fogsorral és nevetőbarázdákkal a napbarnított arcán...
szerelmes típus, de nehezen viselik a nők, ha a pasijuk évente 200 napot vitrolázik a föld valamelyik tengerén. mikor várhatóan megint féltékenyen telefonál az aktuális, ő bátran felveszi...és beszél...és válaszol...és eltelik egy óra, vagy kettő..
így megy ez
viszont... vannak olyan kérdések, amire nincs jó válasz, és elindul a lavina az agyban, elsodorja mi illik és jó... legutóbb a csapattal épp egy bálna mellett haladtak. a lavina elért a kezéig, behajította vízhatlan tokjában a telefont...de még röptében eszébe jutott sok olyan szidalom amit elfelejtett mondani... utánaugrott, félig a bálnára, aki szegény mit sem tudott a férfiakról a nőkről és a telefonról
egyszerűen rosszkor volt rossz helyen
a kapitány a hátára mászott, püfölte a telefonjával és mint végső megoldás a vízkifújó nyílásába is megpróbálta betuszkolni a nőt a telefonban...szerencsére nem sikerült neki:) a bálna lassan alámerülve kiúszott ebből a megalázó statisztaszerepből.
semmi- mondtam- fáj a lábam, hajnalban én hoztalak el tonytól, nehéz vagy..
fassza....fizettünk? nem?..pár nap mulva vissza kell jönnünk..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.