:)

amikor a világot megforgatni készülök, sosem sikerül. talán olyan ez mint ahogy állítólag repülni kell tanulni..véletlenszerüen. megbotlasz elesel, de nem stresszelsz azon hogy mi lesz mikor arcod az aszfaltra terül...hanem esés közben elbambulsz, ha ez sikerül már repülsz is.

ezt elhiszem..

néha egyszerűen csak úgy vagyok...és nem értem miért de az események szálai felém kígyóznak, belém kapaszkodnak és én leszek a középpont.

emlékszem egyszer a níluson egy nagyon fárasztó nap éjszakáján hajóztam egy bazinagy túristahajóval...zavart a zaj. és már minden az volt, csak el akartam egy kicsit lazulni.. egyre feljebb mentem végül egy üres tetőn találtam magam. gyönyörű volt..

(mindjárt folytatom 14en vannak a konyhában..:)