mert van olyan mikor emlékszem miért is vagyok az aki...

nagyjából hét évesen rá kellett jönnöm, hogy amit eddig gondtalannak hittem, az csak az én tudatlanságom volt. persze mit tudhat egy olyan kis szaros..? sokat, főleg ha muszáj neki. így 14 éves koromra megtanultam magam köré építeni egy olyan áttörhetetlen burkot ami mindig csillogónak látszik és benne én vidámnak.. hogy miért volt ez  csak az tudja aki ismeri a történetet, de ezeknek a száma nem változik.

14 éves koromig csak megfigyelő voltam, és ebben olyan rutinra tettem szert amit ma sem felejtek el. értelmezni az emberek gesztusait, hanglejtését, nevetését, szavait. és tudom hogy néha még így is tévedek...

miért pont 14? akkor volt az első barátnőm... amit előtte nem hittem ,hogy lesz. ez a tévedésem jólesett... pedig nem tudtam beleszeretni, féltem hogy becsap... később 20 évesen egy másik barátnőm ki akarta csikarni belőlem azt a szót...akkor döbbentem rá hogy sosem mondtam még ki, szeretlek... képtelen voltam kimondani....vagy érezni?

aztán egyszer megtettem mégis...az akkori kedvesemnek. később a másiknak... és talán szánalmas de pontosan tudom, hogy rajtuk kívül melyik családtagjaimnak mondtam még.

hm.  ez összesen hét ember... 36 év alatt.

a szavak fontosak....