az asztalomon hever egy elegáns csontfehér doboz, abban egy piros bőrdoboz...abban egy gyönyörű toll...töltőtoll. akitől kaptam egy hete azt mondta ő ezt még nem érdemli meg, de soha ilyen szépet nem látott, nekem vette meg. "annak aki az ami".

kinyitottam, de láttam, hogy izgul el ne ejtsem. azóta itt szemezek vele, és gyüjtöm a bátorságot hogy tintát rakjak bele...nem is értem miért feszélyez hiszen a szertelenségem ellenpontjaként talán, annyira szeretem az apró szertartásokat, mint régen a sodort cigi a töltögetős zippo, a 70éves hajóm,  a felhúzós órák, és nekem van a világon legbonyolultabb dugóhúzóm is..

de ez más...ha tintát teszek bele...életet teszek bele. onnatól vigyáznom kell rá, felelős leszek érte...és tuti bele fogok szeretni az írásba ....vele....és fontos az az ember is akitől kaptam...

egyébként meg marhaság az egész, nem is szimbólum és nem az életem pár deka különféle fémbe sűrítve.:) sőt...

ugyanúgy lehet vele írni is...

biztos trágár szavakat is!... (első héten csak azt fogok, hogy kompenzáljam ezt a kezdeti parát)

picsafaszpicsafasz...