tőlem szokatlan módon vágyom rá, hogy néha a civilizációtol messze kerüljek. így teszek holnap is. reggel elindulunk a lányom osztályával meg a szülőkkel és egy éjszakát az erdőben töltünk sátorral. ilyen tavaly is volt...

nagyjából két óra autózás után értük el a helyszínt ami tényleg csodás. és ott jött az első gikszer...milyen alakzatot alkossunk a sátrakkal? mert közösség vagyunk vagy mi, akkor kör..de így csak néhány sátor kerülhet árnyékba a tisztáson..szóval? és a kocsikkal hova álljunk?...te jó ég!! lezárva a vitát elővettem a feldobhatós sátrat  mindegyik az de ez mire leesik ki is nyílik...) és két másodperc múlva látszólag meggondolatlanul a tűző napra tettem. a kör nagyjából hozzám igazodott.. boldogok voltak jónéhányan a gesztusom miatt..

este a szülők a tisztás egy távoli pontján kezdtek kultúráltan szórakozni. a gyerekek..alszanak a sátrakban, indul a grill és a sörpálinkabor kóstolás..a  zömükön láttam az akarást, hogy nagyjából ez az évben az egyetlen ilyen alkalom, ezért ki kell használni és...felismerhetetlenre itták magukat..erre nem voltam kívácsi. hamar lefeküdtem.. a távolból hallatszottak a gondtalan szülők nyerítései..én meg kialszom magam végre. nagyjából 5 perc múlva keltem először...és ennél hosszab ideig csak órák múlva tudtam a matracon maradni. ugyanis egyetlen felnőttként kellett abajgatnom a hol itt hol ott felsíró gyerekeket, akutabb esetben elmenni a szüleikért...óbaszki.

..mégis én aludtam a legtovább. hogy miért?..... mert reggel máshol volt az árnyék..:)