a legutóbbi bejegyzésem óta beijedve kuporog egy sarokban, ennek örülök. így most nem lenne stílusos ha melegre panaszkodnék....

idén először éreztem olyannak a balatont ahogy bezártam a szívembe. olajosan csillogó illatos gyerekzsivajos nyálasnaplementés... perszehogy romantikus alkat vagyok, tudom az összes csillagképet és igen....volt idő mikor ezzel visszaéltem. most azt szeretném, hogy akivel fekszem ott a stégen a hátamon az mind tudja amit én is...ne a csillagképeket, hanem, hogy mit miért teszek.

a szombat nevetséges volt, és egyben szomorú. E. a bevásárlóközpont tulajdonos szülinapja, egy elegáns szórakozóhelyen siófokon. feszengő sorbanállók, a kezükben méregdrága italokkal,  izguló pasik, hogy alkalomhoz öltöztek-e, hogy a barátnőjükön látszik-e a befektetés a plasztikai sebészbe, hogy emlékszik-e rájuk E. Aztán a rutinos negyvenes palik csillógó pólókban. a fehér lakkcipős pl.  a nőket akikkel voltam fejenként kétszer szólította le fordulásból... elméláztam ezen a furcsa gyülekezeten és a mögöttük titokzatosan megcsillanó vizet néztem.

eszembe jutott a nagyapám, siófok réme a Jegesmedve...