tegnap, felhívott egy régi szerelmem, hogy nincs-e kedvem elmenni este kicsit beszélgetni velük, és inni arra, hogy rég találkoztunk így együtt mert épp itthon van Zs chicagóból forgatás miatt (valami amerika2) és ha igaz őt sem láttam vagy 14éve(!) amikor odavoltunk egymásért..:)hm....najó ha inni nem is, most csak itthon forgolódnék az üres házban. 1,5 óra késéssel érkeztem. 5nő az asztalnál a romkertben, meg én... meglepetésként...eljött D is akivel majdnem egy évig (!)bírtuk..és ő volt az utolsó szőke az életemben.......mikor érkeztem a hely még üres volt  épp ezért a bejárattól a legbelső asztalig mire eljutottam az 5 szempár tüzében, egyszerre éreztem magam a reptéren az átviágításon, és egy fehérnemű bemutató kifutóján.

a 1,5 óra elég volt nyilvánvalóan arra, hogy a mult közös halmazát (engem) átbeszéljék és szétcincálják a csajok..így már csak az utolsó ütést kellet pontosan bevinnem:)

ahogy indult be az élet, a rutinosnyomulós pasik egyre durcásabban jelezték, hogy 5 nőt plusz egy asztalt nem ér egész éjjel stoppolni. amikor az egyik lány épp kiment, odajött egy pasi kiöntötte az asztalunkra a jeget a poharából, majd a jég közül kiette a koktélcseresznyét(!!)....egy elismerő biccentéssel és tapssal mutattam, hogy mennyire nagyvonalú és elegáns gesztusnak tartom, mire az ő nagyszámú fiútársaságából a legnagyobb felém ugrott, de lefogták... pasiként asszem megint kilógtam a sorból, mert egyik csapathoz sem tartoztam. nem voltam kopasz, nem hordok csillogós pólót, és nem arra a bizarr pizsamapartira jöttem ami egy éve már biztosan tart a búzakék és fagyiszínű csíkos ingekkel, a mégmenőbb srácoknál.

senki sem változott igazán, és az este bebizonyította megint amit egyre inkább tudok....

kutyából nem lesz szalonna.