nem szeretek lenni éjszaka. nem azért mert félek a sötétben, hanem egyszerűen nem nekem való, még enni sincs kedvem... szerencsére az elmúlt két éjjel gondoskodtak a barátaim arról, hogy ne törjenek rám világmegváltó gondolatok...sőt. a tegnapi prezentációra sikerült utolsó utolsó utáni pillanatban érkeznem, késve így a reggeli lehetősége elszállt. megkaptam a napi tervezetet, hogy ki mikor mutatja be az anyagát...és közte volt az is, hogy a szálloda munkaebédet biztosít válasszunk menüt....milyen megalázó napokkal azelőtt beixelni mit akarok aznap kívánni?...így lehet, hogy D.az okosmarketinges, pusztán jóakaró sznobizmusból kiválasztotta nekem a halas menüt...rákleves, utána roston nyelvhal krumplival. honnan is tudhatta volna hogy aznap, sőt ezen a héten egyáltalán nem akarok már halat enni mert stanbult nem tudná űberelni úgysem..és krumplit nem eszem, így baromi éhes maradtam. 4körül befejeztem az előadást és elrohantam gyorsegymásutánban öltönyt venni, (mert kifogytam azt is) szabóval felvarratni, cukrászdában megvárni, kollégákkal közben találkozni, dolgozni, szóval este lett...szédelegtem. 10kor felhívtam egy barátom, hogy nincs-e kedve vacsorázni..volt. sőt..beszélgetni is, sőt...teQuilával koccintani is...jó volt. hazavittük a taxival, majd megkértem a sofört hogy tegyen egy nagy kört a bevárosban...csak az éjszaka fényei miatt.
szeretem pestet.
lefeküdtem és lassan elalaudtam, a fejemben egy gondolattal...amit még most reggel is vállalhatónak tűnne:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.