van egy tanulólány az irodában...naa ne gondoljatok rosszra máris. bár tényleg csinos és ha 18 lennék egészen biztosan szóba elegyednék vele, de így csak a kedves félig rokon főnök vagyok. viszont ami vérlázító...hogy simán kiröhög. megkértem ma hogyha a rendrakással odáig jut hogy ujabb 10 centit közeledett az asztallapom felé..akkor hagyja abba és főzzön valamit....oké...fűszerek, só, vágódeszka? háát...biztos van az is...adtam neki pénzt oldja meg....és leléptem, most épp birngával....jólesett....keresztülvágni a túristákon.:).... mire visszértem, terülj asztal volt...

eszembe jutottak a régi balatoni nyarak mikor én voltam annyi és egyedül éltem aszkéta életet....egy bunkó vagyok de sosem mosogattam el....így addig halmozódtak míg egy egy románcom odáig nem fajult hogy felvethessem ezt a perverz kérést.... előtte elmosogatnál:)  és őszintén mondom hogy hálás voltam.  hétvégén két lánnyal is találkoztam, akik dolgoztak a konyhában...mára anyukák....és eszem ágában sem lenne semmi félreérthetőt tenni velük, de a múlt akkor is összeköt....néha nézem a sok gyereket a vízben és az jut eszembe....lehetne mind az enyém is:)

tényleg bírnám....ha elmegyünk egy szülős gyerekes buliba akkor tuti ...fél óra múlva biztos minden kölöka fejemen ugrál....ők még okosak. a szüleik halálosan unalmas dolgokról beszélgetnek, rossz vicceken röhögnek, kevert italoktól berúgnak...

(megjegyzem a multkor volt egy nagyon komoly autóversenypálya egy zsúron, autóknak féklámpája is égett...! az egyik kissrác egész jól haladt, eleinte többször is legyőzött, de rossz a hosszútávú koncentrációja...megzavarta ha rugdostam:)

Orishas..