csodás lány volt..... és ahogyan a sütiben ő benne is úgy kerültek elő a meglepetések, rétegről rétegre. Akkoriban az életem egy teljesen más irányba haladt. Mellékállás a fizikai kutatótanszéken, és azt hittem izgalmas..csak mert az astóriánál ingyen parkoltam egy sorompó mögött, a bogarammal ....mikor a fizetésért álltam sorba, nem értettem, hogy kerültem ide....egyáltalán erre a helyre ahol a tévéből jól ismert, általam istenként tisztelt fizikus professzor az ebédjegyéért reklamál...
Zserbó, vékony fekete lány volt, konszolidált ruhában. Egy buliban ismerkedtünk össze...szolidan indult a zsúr. a halk zene körbelengte az amúgy üres óvodát ahol voltunk. ..visszhangoztak a linóleumos helyiségek... én az emeletről levezető lépcső orsóterébe bezuhanva próbáltam magamra felhívni a figyelmet...kisebb zúzódásokkal megúsztam meg némi orrvérzéssel amit Zs leápolt, és egy csókkal pecsételt meg...jobban lettem....
annyira, hogy egy hét múlva már minden időnket együtt töltöttük...szexis volt a vállán a fotós táskája....mentünk lefelé a végeláthatatlan metró mozgólépcsőn...ebben a semmitmondó pillanatban feltette a lábát a kapaszkodóra....fekete miniszoknya...fekete neccharisnya...középmagas sarkú cipő...és azt kérdezte: szép lábam van?.....tudta, hogy igen! ekkor határoztam el, hogy fotós leszek....lassan persze kiderült, hogy a zserbót taktikátlanul a tetejétől kezdtem, lefelé enni rétegenként.
most legyek bölcs?... szerettem...annak ellenére is, hogy nem volt jövőnk...de a jelenünk mára szép múlt lett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.