egyszer egy kedves ismerősöm azt ajánlotta csetelés közben, hogy írjam ami az eszembe jut elsőre...de úgy hirtelen nem tudtam. rögtön arra gondoltam hogy ő gondol valamire amire én gondolhatok és ezt akarja hallani? vagy épp arra kíváncsi, hogy arrafelé járnak-e a gondolataim amerre neki?....mindegy. nem ment, mert igazából ezeket kellett volna leírnom, hogy épp arra gondolok, hogy miamiért mondta ezt. szóval a kommunikáció itt egy pillanatra megrekedt és semmi esélyem sem volt kimászni ebből...könyörögtem egy logikai huszárvágásért magamnak, de semmi. aztán rájöttem , hogy amik a fejemben járnak már az első cenzúrán, a jólneveltségemen elbuknak...amik azon túljutnak elsorvadnak szégyenlősségem sivatagán...és ha erőből, lendületből még így is átmegy valami, akkor csakazértse mondom meg. amit végül mondok azt közölni akarom, várom rá a reakciót, nem kicsúszik a számon...
ezért jó ez a blog....írhatom csak úgy
és ülök az autómba megint..170km éjjelre
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.