tulajdonképen örülök neki, mert így könyebb szívvel dolgozom. nincs az az elvágyódás bennem, legalábbis az idő miatt...
gyerekkoromban ha rossz idő volt nyáron, csak ültünk a teraszon az unokatestvéreimmel és kártyáztunk...sokfélét, de mindnek egy célja volt, tökélyre fejleszteni a csalást. Ha nem ezt tettük akkor rajzoltunk...űrhajókat ami majd ha okos és gazdag felnőttek leszünk elvisz minket a holdra, a tejútra, és akkor biztosan közelebb kerülünk a fekete lyukakhoz is....elképzeltük, hogy súlytalanságban minden mennyivel egyszerűbb, nem kell pl. feltakarítani a kiömlött italt mert az a levegőben egy gömbbé áll össze...de abba nem emlékszem, hogy belegondoltunk volna hogy súlytalanul a legtöbb fogalmunk értelmét veszti. kényelmes fotel? le sem tudok ülni... jó cipő? állni sem kell...kemény fenék? semmire sem használod....tuti pózok? gondold át újra...és különben is ha ott lennénk leszíjazva kéne pedáloznunk, a csontritkulás ellen, hogy életben maradjunk. Ez itt a helyünk, ahol hat ránk a gravitáció, az uv sugárzás, a szmog, a tévé, a szerek. Így van értelme aludni, felkelni, rosszkedvűnek vagy szerelmesnek lenni...
És persze lehet elköltözni is más országba, de minek? hogy az élet egyszerűbb legyen, tudom....
Én nem akarok egyszerű lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.