akiknek semmit sem kell tenniük , hogy higgyek nekik, mások meg bármit tesznek felesleges. olvasok egy könyvet, Odaadó hívetek Surik. aki természetesen a nők híve....és nyilván nem véletlen, hogy a nemisolyan régen elmúlt névnapom alkalmából kaptam egy kedves terhes (még nem)anyukától egy vacsorán a  héten....kettesben voltunk. elengedte a férje mert azt mondta, hogy mielőtt szül, egy utolsó vacsorát eltöltene velem... azt hiszem ezzel szimbólikusan a lánykorát akarta lezárni, de ne legyek már beképzelt....lehet, hogy a jó kaják miatt találkoztunk csak. ő az első cégnél volt kolléganőm...aztán jóban lettünk....de már első nap tudtam, hogy egy értelmi szál kötődött közénk, amire később persze érzelmiek is tekeredtek....az életem sok fontos részének tanúja volt....amiben volt szerelem, élet, halál. ..pontosabban a felettesem volt....milyen furcsa ez a szó! a magyarok aztán tudják ebben is gyötörni magukat...felettesem beosztottja vagyok!...helyem a világban, hogy ne kelljen gondolkodnom, na mindegy....(ma már nincsen felettesem, és mégis csak kollégáim vannak...)....mint felettesem nyilván imponált neki ifjonti lelkesedésem, és szokatlan kommunkációs képességem. amikor ehhez a céghez embert kerestek...egy alapfeltétel volt, német tudás....merthogy az anyavállalat az....egyedül én nem tudtam, viszont így is remekül megértettem magam a külföldi tulajdonossal...bírt engem. szerinte olyan vagyok mint egy oroszlán....lazsálok, napozok, nőzök....de ha közeledik a vad, nem szalasztom el....igaza lett. elküldött németre, meg világot látni. és egy év múlva már egy színpadon álltam bécsben, díjat szorongattam a kezemben....ami kicsit viccesen (de inkább fantáziátlanul) egy oscardíj másolat volt....miután a nevem bemondták a számomra nagyrészt idegen tömeg amiben magyarok csak mi voltunk tapsolni kezdett...megszólalt a zene...én kimentem kissé meglepődve, mert addig nem igazán figyeltem az eseményeket...és megfogtam...nézegettem ahogy csillog, közel hajoltam a mikrofonhoz, kivárva míg elcsendesedik a terem, majd hosszas beszéd helyett elmondtam azt a mondatot ami csak keveseknek adatik meg ilyen helyzetben:

Thank you mother..

és az óriási nevetés közepette is

komolyan gondoltam:)