mondta köszönés helyett félkarral odaintve, majd letette a lábát a még lassan csordogáló csopperről és megállt. a járókelők nem ugrottak el előle a belvárosi tömött sétálóutcában.. bíztak benne, mint mindig, és ezt nemhiszem hogy a rózsaszínre fakult valahapiros farmerkabátjának köszönhette, nem is a szikár mosolygós arcának..hanem  az aurának amiben mindeki érezte ha belelépett, hogy ...rendben lesz...

ketten együtt ezt a nyugalmat már olyan koncentrációban sugároztuk, hogy a szél elállt, az eső nem esett körülöttünk ott a kertipartin pár napja...

a nők...hm...ők...azt hiszem...velük kapcsolatban újabb dologra derült fény. a sugárzó nyugalom izgató...

Tölthetek még?- kérdeztem néha...és mindig igen volt a válasz mindekitől...én még kicsit csapzottan a vitorlázós fekete nagykivágású vízszintesen csíkos pulcsimban...majd fordítottam egy felet a tűz főlé tett rablóhúsokon..

a lányok vidámak, sziporkázóak, érettek, 30ontúl, szépek, és átlátnak rajtunk..:) ezért nincsnek teljesíthetetlen elvárások, rákényszerített szerepek, csak az egyenes... jobb és bal ...

a tűz már rég kihűlt, az üres borosüvegek, és a chinantigrappa oldalát csapakodja a szél..a zenét túlkiabálva beszélünk a múltról...és olyan jó, hogy már elmúlt...nézem mint az esti mesét ahogy M táncol két fa között... hagyja, hogy a hidegben leessen róla szinte az összes ruha, én meg feszengek..., nem hagynám megfázni. kedvesem mosolyogva néz...mert tudja mi következik:

A hétköznapi szerepemből átváltozom...mint ahogy az újságíróból superman lesz...pár cigánykerékkel, szélben lobogóhajú Nők Megmentőjévé...és palástom (kockás gyapjútakaró) a lányra terítve megmentem a világot...de legalábbis őt. sugárzó melegemmel fűtőteste leszek és összebújva próbáljuk átvészelni ezt az egyestés jégkorszakot, mitsem törődve azzal, hogy a konvenciók milyen utat mutatnának számunkra....

pár óra múlva csillógó szemét közelről látom, kétkezébe fogja az arcom és azt mondja sóhajtva:

De szép szemét vagy..