nem tudom ki volt... de elneveztek róla egy hajót, ami spanyolorszából viszi át a kalandvágyókat marokkóba. mi négyen a fiúkkal, mint akiknek semmi konkrét céljuk a világban...a fedélzetén iszogattunk...és vártuk milyen lesz Tanger. ők akkor még akkor nem tudták, hogy nemsokára casablancában kötünk ki mert volt egy kis dolgom bogarttal.
ebben az állapotban lépett hozzánk a zavaróan sármos jólöltözött arab, és kedvesen elmagyarázta, hogy az ivás butít...félválról és szégyenlősen, de lassan igazat adtunk neki...
ezekután erkölcsi győzelme teljes tudatában megkérdezte:
miért nem szívtok inkább hasist?
...
ibn, hasította a vizet...szupertechnika. nemsokára egy olyan köd szállt ránk ami azt hittem nem lehetséges. közel negyven fok, nappal...inkább gőz volt. a többiek már megunták az utazást, én pedig felsétéltam a kapitányi hídhoz, egy kis korlát állított meg ami csak kulccsal nyílt a legénységnek. onnan a kapitányi fülke következett.
a köd ha lehet még sűrűbb lett...és az elvileg tervezett kikötésünktől talán 20 perc volt már csak, a motorok elhalkultak. és meghúzták a hajókürtöt. a kapitány elémállt két méterrel a hídra...és fülelt. egy másik majd sok másik hajókürt válaszolt... a többszáztonna vas és néhányszáz ember a kapitány fülére hagyatkozott.
de ezt csak én tudtam ott fent.
és a tisztek a kormányál akik a következő két órában leizzadva remélték velem együtt, hogy a kapitány ma is mint minden reggel
alaposan kitisztította a fülét..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.