már önmagában a létével is jókedvre derített bárkit.
elképzelték amint megpakolva az ember titkaival ringatózik egy kabin sarkában....
megint elővettem, és nézegetem.
felakasztom majd benne rendre a ruháim, elhelyezem a cipőim és bezárom.
mikor legközelebb kinyitom, kiszáll belőle egy szürke felleg, az utolsó otthoni gondterhelt levegő, hogy szétoszoljon a tenger átható illatában.
hess
aztán erővel töltöm meg.
és hazahozom....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.