figyeltek ahogy elsétáltam faragott orruk előtt
érezték a szagom
és megvetően továbbengedtek.
majd ha a székesegyház tetején ülnek, ismerősen biccentenek le rám
én meg sajnálni fogom őket
mert egyformák
hol van bennük a gótika, a szárnyuk alatti titok, a szomszédra hasonlító grimasz, a vágyára hasonlító mell?
sehol...
csak dollárjelek a szemükben.
este hullafáradtan felhajtottam a hegyemre
az ég felé fordulva kisterpeszben néztem ahogy a
feketéből zuhog a fehér
és
és mára az agytakervényeim újratekercselődtek
szabályos pink fonalgomolyaggá
amivel egy lustamacska játszhatna naphosszat
vagy sálat kötne belőle
anyakára
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.