olyan volt mint egy csodásancsillogó szülinapi torta..
amire tejszíhabot tesznek
és még
és még
annyit, hogy már lassan csak én emlékszem, ott van alatta valami.
én
olyan voltam mint én
az út
sosem egyszerű, mondogattam magamban egyre jobban kifulladva, a hóviharban, felfelé. de vígasztalt az agyamba vésődott kép, és már szólt is a zene..
kudlik juli
szólalt meg nemsokára megnyugtató hangon. magyar felfedezők egy csoportja jutott fel a csúcsra életveszéllyel dacolva. vezetőjük R híres elszántsága adta az erőt a maroknyi csapatnak, hogy elérjék céljukat a világnak e kietlen tájékán, veszteségeikről nem beszélnek, de tudjuk hogy vannak. és most lássuk R első pillanatait a cél elérésekor..
a cél
közelébe érve éreztem, hogy a fehérség megváltozott, van alatta valami, ami kell nekem. hallottam ahogy furcsán dobog a hó alól.. csak a kifinomult érzékeimnek köszönhettem, hogy feltűnt ez a domb aminek a mélyére egy hóalagút vezetett. egy újabb akadályig....a hófalig...amin az egyetlen formaidegen tárgy egy kilincs volt...lenyomtam, és beléptem, trappolva egy színpadiasat, majd hátravetve a szemüvegemet és maszkomat, hogy kamerabarát arcomat mutassam az utókornak ebben a történelmi pilanatban..
a stáb
nem volt sehol, és a hely is töküres. de mégsem...a sarokban múltheti rongyá olvasott újságjából csodálkozva felnézve bőrgatyás öreg integetett, egy kihalt nyelvjárás mássalhangzóit kitolulva magából....
az öreg
mindig büszkén viselte nagykorúságára kapott second skinné érlelt nagdrágját, és sosem értette, hogy mi lehet annál praktikusabb mint az az adok-kapok viszony a sohalenemvetett bőrdarabbal, amibe az izzadás is egy befektetés...
ennyit tudott a befektetésekről. sőt...már a dédapja és az apja is akiket rendre elkerültek a sípályák istenei, és a felvonók szeszélyei. és egyik sem érintette e legmagasabb csúcs legfelső pontját. de ő már belenyugodott...álmodni szokta a szezon kezdetekor, hogy a szállingózó hópelyhek szerény apró pénzekként csörögnek egy réztálban a pulton....szerette ezt az álmot. még akkor is amikor az ablakot ellepte a hó...még akkor is mikor az ereszig felért...de másnap mikor már senki nem jött, az álomban a hang, szögek durva hangjává változott amivel az ajtót deszkázzák be..... rámosolyogtam és megszólaltam.
ááááööööhuuuuu
amit ő tökéletesen értett, és már hozta is a szokásosat. titkosvörösforraltborrt, kimodhatatlan nevű snapszal, és fojtásként egy grízfelfújtat eperszósszal amit saját kezűleg csinált.
a felfedezés,
hogy ez az elegy, robbanásveszélyes és pont olyan hatással van mint akit azzal a lédúscitromszelettel agyonvágnak.
a mellékhatás,
lefelé vidám 10 perc az út
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.