van úgy hogy egészen váratlanul, és emiatt természetesen, egy apró résen át besüt a nap...
egy apró résen...most épp a fülemtövénél
hogy ez, hogy keletkezett, nem tudom, csak érzem egy ideje, hogy friss szél jár bent és a barázdákban elvetett magok mocorogni kezdtek
hát hajtás..
de nem én lennék ha nem bírnám fokozni
mondjuk azzal, hogy beülök a 2.sor közepére egy hete este
és kicsit ki is nyitom a szám..a jobb akkusztika miatt
és hagyom, hogy az egyenes és örömteli hangok védtelen kocsonyává sorozzák kiéhezett agyam...
majd mikor azzal végeztek
a testem feszülő izmait cimbalomnak nézve püföljék
amig le nem hangolódnak
na ott, elnyúlva a langyos nihil magzavtizében kiélesednek az érzékek
érzem ahogy
a vonókon elpattanó szálak végigsmimítják lihegő szívem
hallom ahogy
a dallam utolsó lemaradt hangjegyei becsúsznak a résen
visszhangozva kifújva magukat
huu...ez finom volt.
és ma már nem versenyeznek tovább
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.