álló ház, legfelső emeletének legmagasabb teraszán
álltam az előbb...
és mivel esett az eső, vittem egy akkora esernyőt, hogy lobogó kabátom sarka se legyen vizes, akkorát mint egy corás napernyő
igen...ez a legnagyobb esernyő amit láttam
kívülről fekete, de belülről ott van bécs belvárosának térképe, náhány fontos túlélési ponttal...mint a sacher, és a demel...és a többi
de már megint elkalandoztam...felfelé nézve a tetőteraszon
nem kellett volna
hirtelen éreztem, hogy nagyot ránt rajtam a történet...
nem nem is az, hanem a szél...ami gátlástalanul fújt
és az eső? na az pont semmibevette az ernyőmet és víszszintesen beörvénylett még az orrlyukamba is.
két perc elteltével arra döbbentem rá, hogy a talponmaradásárt küzdök
bár erőtartalékaim még voltak, de elszomorított a kép magamról kívülről
értelmetlennek ellenállásnak tűnt.
feladtam, hagytam, hogy rángasson, cibáljon...és kapjon fel ha akar
attól fogva a széllel szemben állásom megszűnt és közös produkciónk kezdődött
mary poppins, a fedhetetlen nevelőnő sem csinálhatta volna nálam jobban
átsasszéztam a tetőn, néhány kecses balett alapállást felvíllantva közben
miközben hosszú fekete ballonkabátomat tüllszoknyaként hajtotta fel a szél..
segített átsuhanni egészen a kőkorlátig ami épp az övemig ért.... nyekk, álltam meg erőltetett mosollyal meghajolva a magánszámom végén.
aaaa... kilátás gyönyörű..mondtam, még mindig kihajolva a teraszról
de ezt asszem senki nem hallotta csak a közönségem, az
Örök Panoráma
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.