hegyemen tegnap...furcsa nyúlontúli fények voltak
kerestem a forrást kíváncsian
mintha nem tudtam volna,
hogy belülröl jönnek
szippantottam a levegőből
de most nem fújtam ki mind
mert nem értettem, hogy lehet
édesmandulás a szomúság illata
aztán mondatokat kellett mondanom
tele alanyokkal állítmányokkal jelzőkkel, és kötő szavakkal...
a végükön ponttal
amikről egyre többet tudok, a hátamon például van egy amivel teleportálni lehet, szerencsére nem érem el, mert már szétutaztam volna magam
a csillogó fénypontok meg....kószák a hullámzó vízen, de egy úttá egyesülnek szélcsendben
annak aki tud
a vizen járni
.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.