mondhatnám, de nem lenne igaz... mert rólam van szó, és én bennem épp úgy él tovább mintha az a jelen lenne. a körülmények változnak, a szereplők, a helyszínek...de én én vagyok, a kutya
akiből nem lesz szalonna...aki nem ugat.
de ennél fontosabb dolgot tudtam meg magamról.. hajlamos vagyok, a történések egy szeletét koncepcióként értelmezni, hogy felszálló vagy leszálló ágban vagyunk ..vagy esetleg a csúcson? mint egy zeneműnél...
aztán jön egy dallam...mint Ravel Bolerója...ami mindnyájunk zsigereiben ott van de emlékszik valaki a végére?
nemhát..
:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.