gyönyörűen sütött a nap...az erdő közepén ma. elmentem az autóval ameddig lehetett...lukakon, sárban köveken, és onnan kézben vittük tovább féltett poggyászunkat..egy piknikre, közel 200 gyereknek, akik nemsokára odaérnek úgyhogy sietnünk kell a többszáz tojást még el is rejteni előttük ... nem segített ebben a tegnapi beszélgetésem egy barátommal amit röviditalokkal gördítettünk át a kínosabb részeken. na mindegy...talán napszemüvegben is menni fog. és ment... aztán eszembe jutott, hogy a telefonom a kocsiban hagytam, szép komótosan elindultam visszafelé egyedül....már a megvilágosodásnál jártam mikor egy alak imbolygott felém...remete kinézetű, szakadt ruhákban. elkóboroltak a tehenek...ide? kérdeztem...néha ide néha máshova há..... aztán a jelenről és jövőröl beszélgettünk, meg a reményről ami mindig megmarad.....meg?.....meg há
Hol voltál ennyi ideig? már kezdtünk aggógni...mondták a szorgos anyukák. összefutottam egy öreggel, a teheneit kereste... itt tehenek? te elhitted?..........el há
Tudod, az öreg minden évben eljön mikor a gyerekek már elmentek innen...és elkezdi keresni a tojásokat amiket nem találtak meg... elviszi a kunyhójába és kiteszi , egy ideig gyönyörködik bennük aztán megeszi lassan mind..
dejó:)
elképzeltem rögtön, ahogy gyermeki lélekkel kutat a legjobban elbújt tojások után, a fejében a tudattal, ezeket senki nem vette észre, igenis az enyémek...engem vártak....én meg őket...a legszebbek a legügyesebbek...nem maradékok, ajándékok nekem...
állíthatom, hogy egy párra én sem emlékszem hová tettem, és olyan helyekre is benyúltam ahová épeszű gyerek biztosan nem, úgyogy biztosan nála kötnek ki.
így lettem ma kutyából...nyúl.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.