most sincs koncepcióm, mit fogok írni. egyetelen szó motoszkál a fejemben...balaton. na persze, ilyenkor már mindig ez szokott... de, hogy miért ilyen fontos? szerencsésnek mondom magam mert a gyerekkorom nyarai ugyanott zajlottak. és ezt természetesnek tartottam...nyár, fürdés, nagyi, rántotthús... voltak máshnnan is emlékeim de azok leginkább az iskolához, pesthez kötődtek amit utáltam. így vált ketté végleg....a jó dolgok balatonon történnek. kivülről nézve tökátlagos déliparti nyaralóövezet, szisztematikusan felosztva utcákkal...látszólag megfosztva minden romantikától. de én tudom, hogy ott van... a nagy ősfás telken, ahonnan a lányok mind szerelmesek voltak belém, a ma már retrónak számító diszkóban, ahol megtudták apám gagarin, ahol unokabátyáimmal táncolni tanultunk,a stégen ahol a csillagképekkel vágtam fel, és a kopott kis gimnáziumi táborban ahol először hökkentem meg...hogy a kabbe, nem csak egy káromkodás.
azután az este után hajnalban baktattam hazafelé olyan fixált vigyorral a képemen mint egy farsangi maszk...a pirkadó aszfalton apám állt a ház előtt. számonkérés következett, de az arcom rendíthetetlenül ugyanazt sugározta, tudtam azt is a szám nagy lesz, akkora vagyis már most is akkora és bizsereg, hogy kár lenne minden tagadás...úgyis kiderülne, nyaltam... de azt szabad egy nyolcadikosnak? mittudomén...és különben is tegnap óta férfi lettem...sőt, nőttem legalább 10 centit. jöhet bármi...de csak egy szia lett, amit én a bárgyú kaján...viszonoztam, és elmentem aludni.
na itt kezdődött.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.