az ki van festve:) ....
...na megyek ebédelni, brazíliával... mert úgy látszik, a kíváncsiság forgatja földet.
milegyen?megegyem?
szépszerdát
----------
perszehogy nem ettem meg... és kettőnk közül egyébként is ő tűnik inkább kannibálnak, törékeny alkata ellenére. elvekről és munkáról beszélgettünk, meg hogy ki milyen úton halad...mintha olyan okosak lennénk, hogy látjuk... folyamatosan csörög a telefonja, én pedig nézem mosolyogva ahogy formálja a szavakat, dolgozik. az étterem megtelik emberekkel akik a belvárosi forgatagból csak beesnek egy gyorslassú ebédre...remélve, hogy jó lesz és nemsok idejüket rabolja el. ahogy épp az újabb műsort tervezik..észreveszi a mosolygásom. min is mosolygok? hogy most nem nő... csak egy dolgozó, aki inkább férfiasan próbálja élrni a célját. zavarba jön...és folytatja a beszélgetést sokkal enyhébb hangon...ekkor lassan és céltudatosan az éttermi asztalon keresztül megfogom a mellét.. és megint nő...... mikor leteszi csak ennyit mond: nehéz ám egyedül élni tudod?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.