vezérelve a lányommal kikerekeztünk a margit szigetre. rég jártam arra... rengetegen voltak, de így is megható volt. már a helyzet is önmagában, hogy egy szigeten állunk a város közepén...az emberek igyekezete az egészséges életre...hogy jólevegőn egyenek virslit hamburgert és fagyit, sörrel.. hogy a futók a gumipályán mutassák meg maguknak is, hétköznapi hősök. és a szerelmesek akiknek muszáj érezni a hídi lehajtótól, ez maga a romantika. egyszer egyszer én is bevállaltam...első csókos randira. de fárasztott a sok gyaloglás így aztán meggyőzödéssel állítottam, hogy a sziget csücske a legromantikusabb hely.., oda üljünk le, a betonpratra és nézzük ahogy összeér a víz újra.
na persze vannak érthetetlen dolgok is. hogy miért érzik itt a túlsúlyosak hidegebbnek a levegőt és tréningben kocognak...hiszen az atlétatestű futók már egyszál glotgatyában csillogtatják testüket. meg a magányos bácsik...akik fecskében napoznak árnyékban, piknikelő lánycsoportok mellett. mega nagyállú család aki ki tudja fizetni az elektromos golfkocsit amin bár 4 helyett 7ten ülnek de így is remekül át lehet porzani vele a nagyréten négyszer oda-vissza...aztán parkoló haza.
csodás idő volt... a nagy szökőkút körül, szép egyenletesen a fűben ültek az emberek. mentünk egy teljes kört mire végre találtunk egy szabadabb részt ahol nem kerültünk bele valaki intim zónájába. a leközelebbi pokrócon két negyvenes lány henyélt...az egyik hangosan olvasott fel a tiffanyból a másiknak és nagyokat kacagtak...a másik oldalon meg.. jééé itt mennyire messze van mindenki... és egész lett, megszólalt a hangszórókból a kék duna keringő...és hozzá a pompás vizijáték. csobogott locsogott a nagy körben egyre magasabbra, ahogy a zene fokozódott...majd a tetőfoknál annyira magasra lövelt a víz, hogy már kényelmetlen volt felnézni...a nappal szemben. de így legalább láttuk a fák felett, ahol már fúj a szél, szétporlad...gyönyörű...és egy felhőként kezd alászállni...néztük ahogy egyre nagyobb...és nagyobb...aztán, hogy a többiek minket néznek....óóóbaszki! hát ezért volt itt hely... csuromvizesek lettünk, úgyhogy a többi fortissimo már meg sem kottyant... kivártuk a végét röhögve.
ha most lenne első randim...odülnék, itt sokminden eldől....és közel is van a lejáróhoz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.