de nem a nőkön jár az eszem állandóan...csak ha leülök a gép elé valahogy ebből a tematikából nehezen szabadulok... de be kell látnom ennek nyilván oka van, ezért most kifordítom önmagam:

valamikor gyerekkoromban, költözött belém a bizonyítási kényszer, azzal hogy tudtam, vannak versenyek amiket nem nyerhetek meg. így másra fordítottam az energiám. nem véletlen, hogy első nagy szerelmemen  szívesen osztoztam a kerület legjobb futójával,  én a legrosszabb...de ez volt ami büszkeséggel töltött el, hogy végül ugyanoda értünk, vagy nem?

aztán itt van a mostani életem, amiben természetesen kell férjnek apának főnöknek lenni, amiket mégiscsak a férfi táplál valahol mélyen, de nem ez a fő szempont. Minden helyzet bosszant ahol nemnélkülien kellene viselkedni, és azok a nők akik elfelejtettek...Nőnek lenni. persze pasiban is van ilyen, csak ez nehezebben látszik meg...de bennük sem bízom. ennek ellenére mindenkinek lehet személyes oka...tudom. például Zolinéni, aki szikár háromgyermekes anyuka unalmas pasinak öltözve, talán meg is értem hogy megúnta. hónapokkal ezelőtt kezdett járni Nőmhöz egy könyv kapcsán..panaszkododtt, hogy a férje Valószínüleg megcsalja. és nem bírja a bizonytalanságot. Értetlenül álltam a dolog előtt, hogy miért gondolja, hogy a férje őt akarná, hiszen hárít mindent ami nőies..de nem én beszélgettem vele, szerencsére mert, így lassan kapta meg a választ és hétről hétre egyre csinosabban öltözve jött..és nemrég azt vettem észre, milyen szép mosolya van..és milyen szép szeme (nem mondtam neki) de szerintem észrevette mit gondolok. a férj? a titkárnőjével építik a céget...de mostanában hazaér mielőtt a gyerekek lefekszenek.

és tt van ez a blog, ami szólhatna mindarról amiről most nem...de ezeket nem akarom leírni. vagy mert nem fontos, vagy mert túl fontos.

vagy csak simán attól félek, hogy

Életem - Nők = 0  ?