mindig próbára tesz. néha az időjárással néha a kalandokkal...néha pedig egyszerűen csak az illatával. a barátomékat láttuk vendégül gyerekestöl...csupa lány. és bár élvezem ha zajlik az élet és szól a zsivaj, de egyszercsak...megmozdul bennem valami..:) és lementem a partra..már messziről láttam, hogy végem a világító türkizzöld annyira belemászik majd az agyamba..de az illat! erre nem voltam felkészülve..friss vízdinnyehalfű illat volt. semmi kedvem sem volt hazamenni és egyáltalán, a partról eljönni sem...najó akkor kajakozom egy kicsit. 3 gyerek így is befészkelte magát mögém. csupa lány (10 14 16)..én pedig eveztem ezzel a tényleg édes teherrel...közben elmeséltem amit tudok, a nádasokról, lápi emberekről, vérbékákról és..a vad kacsákról akik becsalnak a susnyásba. bírták..aztán elkezdtek lázadozni, hogy ők is akarnak evezni ha már ez ilyen könnyű...jójó..10perc egyhelyben körözés  után..... megdícsértem őket, hogy szerintem remekül megy ...ha nincs konkrét célunk, márpedig úgy lehet igazán kikapcsolódni, szóval ne adják fel...és egyenletesen továbbforgatva barnítottam felsőtestem...

próbáltam kérni őket, hogy legyenek tekintettel a horgászokra - nem bízom bennük - így csak egy volt akit majdnem elgázoltunk a nyakigérő gumigatyájában..a többinél nem volt ekkora a sokk..őket simán csak kiröhögték. kegyetlenek a nők..már ilyen csírának is.