körülöttem.
és nem háborúban esnek el...
ha nem a kilátástalanság őrli fel őket akkor a kiégettség
ha nem a páratlanság akkor a féltékenység
mindegy.
szerdáig csak ingattam a fejem a siránkozó pasikon...csütörtökön késve érkeztem egy kerti partira egy barátom hátfájásra panaszkodott..
a box? kérdeztem együttérzően..
áá gyanta.....
baszki
a legjobb barátom...(hm)...is módszeresen kasztrálta magát az ismerősei, aztán a felesége, majd tegnap este előttem magát.
most volt az a pillanat az elmúlt évek során, hogy az első gondolatom nem a segítség volt....hanem a szánalom...
hát...mit érezzen mellette a nő?
klasszikus görög drámákban a túl bonyolult cselekményszövésnél az egyetlen megoldás a...deus ex machina...na erre vár!
ölbe tett kézzel
a baj csak az, hogy az isten a gépből, egy meglepő fordulat...nincs hatása akkor ha számítunk már rá.
de ítélkezni nem akarok. kívánom, hogy száljon alá Ő a mannával és rendezze a cehhet..
deezismindegy
én nem akarok elhullani...
és különben is
szeretek férfi lenni
(bár állítólag a szám még akkor is túl nőies ha borosta keretezi..)
na
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.