mikor ültem végig a naplementét, már nem emlékszem..
de utána sportot űztem belőle és mindig ugyanúgy élveztem...
a minap a barátom megkért, hogy nézzük végig kettesben..de nem úgy, csak úgy..
najó..addig úszom egyet
tíz perc múlva a nap, még ugyanott volt..
menjünk már
de nemsokára lemegy...
az még nagyon-nagyon sokára lesz
mikor?
...20 perc..legalább...menjünk
jó
másik nap már hétkor közölte, érzelmi zsaroló hangon, hogy ma tuti megvárja akár egyedül is...
óhogy!
szerencsére nemsokára a semmiből felmentősereg érkezett
egy fekete felhő eltakarta a napot.
annyira megkönnyebbültem.
bezzeg, tegnapelőtt mikor 3nő mondta ugyanezt...boldogan kivártam...sőt simán hagytam volna magam rábeszélni a napfelkeltére is.
ki érti ezt?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.