csak állt és nézte a fordokat..tudta, hogy sorsa összeforrt már gyerekkorában ezzel a nagy vízzel...de arra csak mostanában jött rá, hogy mennyire
ha nem látta néhány hétig, elvonási tünetei voltak...
ha nem szívta be a levegőjét fulladozott
ha nem nyúlhatott bele
kiszáradt a lelke
úszott végre megint a víz alatt, nagy hosszú tempókkal...érezte a hasán az iszap hullámait, pont mint a sivatag..pont ahogy álmában szokott repülni...aztán az egyik tempó után csak siklott...és kifújta az össszes levegőt
mozdulatlanul lesüllyedt széttárt karokkal a fenékre
érezte a könnyű földet maga alatt
hallotta ahogy vér áramlik az ereiben
aztán...a lassuló szívverését
várt...a jelre
hogy szervezete mikor győz kisérletező énje felett és hagyatja abba végre vele ezt a hülye játékot.
nemsokára remegni kezdett a gyomra,
tikkelt a rekeszizma
már nem ő irányított
izmai egyszerre pattantak
fel
a levegőre...
fájt beszívni a tűdejébe azt a nagylevegőt
és mégis
az arcán újra ott volt a mosoly...
mert néha kellett neki
nyomni egy resetet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.