volt egy matematika tanárom,
igazi stréber lehetett diákként
ezért lephette meg az, hogy ha épp jó kedvemben talált, ötösre írtam a matekdogát...ha nem akkor is jókedvemben voltam, mert megkértem, hogy amőbázzon velem míg a többiek írnak...és mindig nyertem
megér ez neked egy 1est? kérdezte
természetesen...mindennek saját értéke van, és csak segítség ha adott az ára.
de ebbe most nem mennék bele..
hiába ment egyre jobban a matek és a fizika...az egyetlen hivatástudat szerű érzés csak a rádiós posztom felé volt.
én voltam az iskola hírmondója
imádtam..
zenéket válogattam, és bemondtam...ami eszembe jutott
hm:) najó...néha csak a felét, de így is értették
leváltásom többször is ott lebegett a fejem felett...olyankor egy emberként állt ki mellettem az iskola népe 4x6x30 fő...aminek a fele igaz kb.
+ az igazgató...aki apám sporttársa volt...ami igaz
épp egy ilyen kínos nagyszünet utáni számonkérés készülődött az igazgatói irodában, a testnevelő tanár vette zokon, hogy feltettem magamban hangosan, mikrofonnal a kezemben a kérdést
....vajon eltört volna-e B.Zoli karja a szekrényugrásnál, aki mellett állt ha ő éppen nem G.Évi dekoltázsát bámulja?
10 perc múlva kiderült, rosszul láttam..
de akkor is,
1.állítsam helyre a renomét
2.közvetítsem szombaton a kerületek közti focibajnokságot a stúdió ablakából..

nemár tanár úr...én vizilabdázom, fogalmam sincs a fociról...és utálom...és randim is lenne..

rekkenő szombat délelőtt, kiültem az ablakba, lenéztem a 2.ról az udvarra.. szedett vedett mezekben 3 pályán egyszerre zajlottak a meccsek, köztük tömegek, próbáltam hát tényszerű lenni:

-az 1es pályán lila kettes viszi a labdát a kapu felééé...de kicselezik!
dögunalmas volt..
-a kettes pályán a zöldek a labdát keresik...pedig ott van balra!
ebben a pillanatban mindenki magához képest balra nézett...a labda sehol.
azt hiszem...itt kaptam vérszemet...

bezártam a stúdió ajtaját...és végre élvezettel közvetíttem tovább:

-... ennyire szép passzot még nem láttam, és viszi a labdát...ezt a srácot még a tévében fogjuk látni....és átadja a feje fölööött, és berúgja.... góól...

az összezavart tömegek először azt hitték lemaradtak valamiről, aztán rájöttek..egy negyedik meccset közvetítek,nem azt amit ők látnak, de honnan is láthattam volna, már rég beültem a süketszobába...és az iskola összes folyosóján plussz az udvaron recsegő hangfalak visszhangozták tovább..

-... testnevelő tanár úr...mégegyszer elnézést azért amit mondtam...csak a féltékenység beszélt belőlem...tudom, hogy nem a dekoltázsát nézte

(a távolból hallottam a dörömbölést a stúdióajtón)

-hanem a mellbimbóját...a pólón keresztül...

mindennek ára van
ez nekem egy ig.rov-ba került...

(ja és mi lett a matektanárommal?....ilyen volt szegény, hogy most is elfelejtettem befejezni a sztoriját....)