nem lesz szalonna

..nem mintha nem lenne hozzá elég fantáziám, csak éppen aki fontos az megérdemli az igazságot, aki pedig nem annak nem magyarázkodom..
ennek ellenére sem biztos, hogy ez a jó hozzáállás, mert mondhatnám azt is, hogy akit szeretek azt szívesen megvédem..akár az igazságtól is.
de ezeket az elveket még nem dolgoztam ki ennyire sem 19 éves korom tájékán mikor egy este d.vel álltunk a ruhásszekrényben és próbáltunk mozdulatlanok maradni..
a ruhásszekrény egy tábori szobában állt 6 vasággyal együtt. a szobában ezenkívül volt még 6 lány és egy nagyon szigorú tanárnő aki épp a takarodót jött betartatni...
a lányok azt gondolták...csak mégy egy perc, és végre kijöhet az két helyes zenész srác a szekrényből..
mi azt gondoltuk...nyert ügyünk van, elhitték azt is, hogy zenészek vagyunk..csak két perc még..
a tanárnő azt gondolta...miért nézni minden lány a recsegő szekrényt?
pár perc múlva már a b terven gondolkoztunk a kertben...ami az volt hogy ha elcsendesedett a ház visszalopózunk az ablakon át..aztán meglátjuk
és megláttuk
a nyitott ablakot, majd a szobában a lányok b tervét....
helóheló...dejó hogy visszajöttetek...sikerült szereznünk egy gitárt...
.....................pf
játszotok nekünk valamit halkan?
öö...mi csak hangosan tudunk játszani....
ne már...
ölembe vettem a hangszert , és a hogy ebből mi lesz nézéssel d hez fordultam
na...mit játszunk?
tudod..a lalala tam tam?
azt ne azt útálom..és ez? pengettem egy határozottat..
ne..az szomorú
így ment ez nagyjából öt percig...aztán lebuktunk
bevallottuk, csak el akartuk őket csábítani és akkor rájöttem az igazsában rejlő erőre..
amire d. azóta sem...

én meg tegnap...kaptam egy gitárt
csillogó lakkfekete, vékony fehér kerettel
egy félmosollyal az ölembe vettem..

na...mit játsszak...?