sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondják rám..
rám aki ott feszítek napközis fejjel az osztályfényképen egy szál fehér pólóban, mert eltiltottak az úttörő jelképek viselésétől..
rám aki lila csőgatyában vállig érő hajjal, borzoltam a kedélyeket a gimiben
akit az egyetemen a 3 kávé is csak órákra tartott fent, mert egész éjjel dolgoztam...
akit sosem futottam versenyt, vagy busz és nő után
nem nézek focit, nem iszom sört.
viszont imádom a túrórudit , mini vel járok...
távirányítós helikopterek vannak az irodámban, és alig várom, hogy megint és újra hajósat játszhassak...mint egy gyerek.
rám, aki nem szólítom le kapásból aki tetszik, és még mindig hiszek abban, hogy szemezni jó...
és beszélgetni és csókolózni is, és persze dugni is...ebben a sorrendben többnyire.
rám..aki ha mérlegre tenném a mono és poligám időszakaimat, talán az egál kijönne. de az is lehet, hogy nem, csak a mono szakaszok sokkal hosszabbnak tűntek...
rám aki gyenge vagyok, mert illat, vagy egy mosoly el bír varázsolni.
és szélsőséges...becézgetem simogatom, vagy épp állat módjára megerőszakolom...
hát ilyen az igazi férfi?
kétlem..

de akik mondták elfogultak voltak.
exek,
és imádom őket ezért a tévedésükért.