valami...
egy szó, vagy érzés vagy íz..? pontosan nem tudom, ezért is jöttem ide vissza.

kissráckoromban szégyelltem amiért olyan vastag, és ívelt a szám, és néha cikiztek is, hogy ki van festve? pedig sosem volt...
de ezzel a fülembe ültették a bogarat
és csendes tavaszi délután kipróbáltam anyám rúzsát
és...hm..egész megkívántam magam! ...bár ez 15 évesen nem volt egy nagy ritkaság. úgyhogy túl is tettem magam rajta hamar...
másnap reggel a tükör előtt azonban beugrott, a kalandos délutánunk magammal, mert valahogy nem sikerült teljesen lemosni a nyomát...
gyors szappanozás dörzsölés, futás a suliba
a buszon, még volt alkalmam némi hanyag szájdörgölésre és spontán műköhögésekre, meg szájharapdálós elgondolkozásra csak, hogy biztosra menjek.
a suli wc-ben azonban szembe kellett néznem a ténnyel...a szám vörösebb mint volt.
baszki!! ennyire nem jön le?
anyám mondhatta volna!
na persze ahhoz én is mondhattam volna hogy kifestettem magam
csengetés...iskolakapu bezár
halk pánikomban, csak két lehetőség merült fel.

1. bújkálok a wcben délutánig, ha mindenki hazament akkor én is hazaoldalgok?
... nagy az esélye hogy kiszúrnak!

2. hasbaszúrom magam a derékszögű vonalzóval?
....ja. ott fekszem majd elfehéredve, és csak a szám lesz vörös! nézd a ratyit! biztos dobta  pasija...

egy harmadik mellett döntöttem, gyors sikálás. ez nem kevésbé tűnt veszélyesnek tekintve, hogy a közmosdó, közkörömkeféjével álltam a tükör előtt mindenre elszántan..

és sika

háááát...nem lett jobb. sőt asszem mostanra a sok procedúrától be is durrant
annyira, hogy már ne lehessen, nem észrevenni...
így is lett
.
.
.
még napokig éreztem a nyomát
és vele a szégyent

----
ma már egész jól tudom kezelni a dolgot,
borostám van
és igen....azóta is totál hetero vagyok
és sosem rúzsozom magam
túl erősen.