tegnap remek napom volt, leszámítva az esőt és azt, hogy megint nem számítottam rá, hogy autó nélkül leszek kicsit, úgyhogy fáztam.
egy munkámat kellett egy szakmai testület előtt bemutatnom, és remekül sikerült...persze volt benne sok előkészítés és egyeztetés, de sokan most találkoztak először a dologgal. olyan volt mint a diplomavédés..hetek óta tudtam az időpontot amiről reggel így is sikerült tízenöt percet késnem, de ahogy közben nyugtattam magamat...nem dől össze a világ, és tényleg nem dőlt..
délután a fogorvosnőm azt hitte tudok kommunikálni úgy, hogy közben turkál a szájamban..nem is értem
egyszerű kapcsolatokhoz lehet szokva..ahol csak igen nemekkel válaszolnak neki,
amikor épp nem kérdezgetett, volt időm gondolkodni
gyerekkorun
Te mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
tanulságos válaszok voltak..
ma megint megkérdeztem magamtól és teljesen komolyan arra jutottam, hogy
egy nagyon kényelmes párnát.
röhej
öregszem
de még így is jobb mint gyerekkori barátom válasza..
kólagépet
:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.