van az asztalomon, nagyjából akkora mint egy sárgadinnye..
nem azért mert mutatja a jövőt, bármennyire is szeretném (vagymégse)
és azért sem, hogy meg tudjam nézni mások mit csinálnak éppen nélkülem
hanemazért, mert látom magam a felületében,
egyenetlenül tükröződik, torzít, hullámzik
önbizalmat éppen nem ad,
viszont emlékeztet arra, hogy semmit nem lehet utánozni,
a tükörkép sem a valóság...
ennyire persze nem vagyok mindig filozófikus
néha csak annyit mond mikor közelebb hajolok, ahogy ma is
megint .......elfelejtettél .......borotválkozni:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.