az egyetemen volt egy mesterem,
olyan feladatokat adott, amikből aztán rajzok, képek, kollázsok..és egy csomó minden született.
nem értettem, hogy hogy tudja ezeket összehasonlítani, hiszen nem voltak összemérhetőek.
..azt mondta, nehéz feladata csak neki van
mi mindannyian magunkat adtuk
az is aki egy hónapot dolgozott, és az is aki egy eddig gondolkozott, végül öt perc alatt oldotta meg a feladatot (naki?:)
a jóisten a kutyszarban is benne van, csak észre kell venni..
aggódom a barátomért, amikor rátörnek a komplexusok
hiszek abban, hogyha nem magunkat alakítjuk, az disszonáns és kimerítő
abban, hogy az emberek zöme ezért izzadságszagú
hiszek azokban akiket olyannak látok, amilyennek érzek ..
és abban is, hogy mikor a friss fűzfa ágaról lehúzom a kérget, és előttem van az a csontvázszerű fehér ág, az..a legjobb illatú dolog a földön.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.