most ment el egy ügyfelem.. azt akarja, hogy üzlettársa legyek...
kedvem az lenne hozzá, és azt hiszem az életem mindig a kisérletezésről szólt
igent mondtam
voltak persze fájdalmasak, és voltak felemelőek, de mindre szivesen emlékszem..
az utolsó komp, fogalom volt
ha átmentünk az északi partra este akkor ez volt a vízválasztó (és tényleg:)
ha azt lekéstük, már csak a balatont megkerülve tudtunk hazajutni
aznap éjjel odaértünk időben 3 autóval, sőt várnunk kellett, hogy befusson tihanyba
nem én vezettem, és ittam is..
az éjszaka dinnyenillatú volt, és annyira meleg hogy szinte nem éreztem behatolni a levegőt mikor sóhajtottam..a víz olajfekete, és lustán csillogott
gyönyörű kivilágított díszvvirágágyás sűrün teletömve vékonyszirmu mindenféle szinű növényekkel
mint egy óriási puha dunyha színes huzattal
mellete egy pad, aminek én már a támláján állok egy fehér vászonnadrágban és egy világoskék ingben (hosszúujjú)...
aztán mint egy ejtőernyős elugrok széttárt lábbal karokkal..hassal a virágokra
sokkal puhábbnak gondoltam
azt hitték meghaltam
én is..
feljutottunk ...és a hajó megy.
egy barátom a matróz..
rajtunk kívül csak egy autó fiatalokkal tele,
a komp megállt a balatonközepén ...feltekerték a zenét..és szabad volt a tánc
én még nem tudtam mozogni, csak néztem őket...
:) a zenére sem emlékszem, és tudom, hogy rossz volt...de visszhangzott
a fejemben úgyis más szólt
másnap mindenem fájt , csak akkor jöttem rá miért
mikor a ruhámra préselt virágokat megláttam...
de mit gondoltak másnap akik látták az emberforma nyomot a virágokban?
hogy lezuhant egy angyal...
vagy mi:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.