(folyt.) ..és tényleg semmi mást nem akartam mint az események sodrását kis időre megállítani, észre sem vettem hogy ezen a tetőn a kémény mellett még voltak néhányan, arab fiatalok..csak mikor az a finom illatú füst megcsapta az orrom akkor néztem körül.
elismerősen biccentettem feléjük mosolyogva..mire ők kérdezték, kérek-e...mondom..jólesene de inkább később....oké majd szólnak valakinek:) ..aztán még beszélgettünk egysmást a kairói éjszakáról...végül...lelombozódván hogy ebből sem lett fejből üresen kibámulás..leballagtam. a nagyteremben egy újabb szám készülődött, gondoltam megvárom...
egy magas nagyon vékony srác jelent meg a színpadon...ilyesztően beesett arccal és nőisen kifestett szemekkel,,,színes földig érő ruhában...híres személyiség lehetett, mert rengeteg helyi tolakodott az első sorba nézni őt...de ő láthatóan keresett valakit a szemével a tömegben....szinte kínos volt, hogy..még mindíg nem találta...egyszer csak kiszúrt engem leghátul a sötétben...na neee...átvergődött a tömegen értem.
és a srác elkezdett velem forogni a színpadon...a sokréteg színes szoknya...pörgette fölöttünk...majd harangot formált és eltakart minket..egész közel állt hozzám és a fülembe súgta.... Úgy hallottam kerestél... sejtelmesen mosolygott...mindezt nagyjából 300ember előtt..diszkréten:)
a 10 perc alatt amíg újra rájöttem miért nem szeretem a körhintát, lassan le is mondtam talán örökre arról, hogy az események folyásának ellenállni próbáljak....wei wu wei
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.